Lassan eljön az örökzöldek ideje, nekem ősszel, de főleg télen ilyen a brokkoli. Lehet utálni vagy szeretni, mindenesetre rengeteg módon felhasználható, jó, mondjuk, karácsonyfa helyett kevésbé, bár ha valaki elég kreatív, miért ne?

Ebben az ételben a brokkoli igazából csak köret, semmi kunszt nem történik vele, de teljesen feldobja a kínai ízvilágú csirkét. A receptet az egyik kalóriaszámolós applikációban találtam, itt most nem akarok direkt reklámot csinálni neki, ha valakit érdekel, szívesen megírom kommentben. Harmadik éve használom, és azon kívül, hogy rögzíti az étrendemet és kiszámolja a napi bevitt kalóriát és mikrotápanyagokat, tényleg használható receptötletek vannak benne. Nem mellesleg, mióta kiderült, hogy a szénhidrátra fokozottan figyelnem kell az IR miatt, nagyon jó segítség a számolásban is.

Ezt a nagyon zamatos és gyors csirkét már sokszor elkészítettem, de most egy kicsit átalakítottam, mert vannak benne olyan összetevők, amik nem férnek bele a diétába.

Hozzávalók 2 személyre:

300 g csirkemell

250 g brokkoli tisztítva

10 g barnarizsliszt

45 ml szójaszósz

45 ml víz

kb 2 centis gyömbér

1 evőkanál (10 g) szezámmag

só, chilipehely, édesítő

1 evőkanál étolaj

köret: főtt basmati rizs

A brokkolit rózsáira szedjük és sós vízben 7-8 percig főzzük. Egy wokban felforrósítjuk az olajat, és fehéredésig sütjük rajta  a csíkokra vágott csirkemellett. A saját levében nagyon kevés sóval puhára pároljuk, ha kell, pici vizet adunk hozzá, nehogy leégjen. Amíg a csirke puhul, a szójaszószt elkeverjük a vízzel, a reszelt gyömbérrel, a barnarizsliszttel, a chilipehellyel és az édesítővel. Az eredeti recept 5 gramm keményítőt és 25 gramm mézet ír, ezek kiváltására használtam a lisztet és az édesítőt, jelen esetben steviát. Utóbbinak nem tudnám megmondani a mennyiségét, 25 gramm mézet kell helyettesíteni vele. A végeredményen igazából nem érződik a csere. A keveréket a majdnem teljesen puha csirkére öntjük, egy-két percig forraljuk, amíg a szósz besűrűsödik. Tálaláskor megszórjuk pirított szezámmaggal. 

 A tányéron 100 gramm rizs, 100 gramm hús és 60 gramm brokkoli kelleti magát, ez így összesen 50,9 gramm szénhidrát.

Ma egy világ omlott össze bennem. Eddig meg voltam róla győződve, hogy a legjobb dolog, ami egy sütőtökkel történhet, az a fűszeres krémlevessé lényegülés. Csakhogy egy inzulinrezisztens nemigen ehet pürésített zöldséget, így krémlevest se, elég nagy veszteség ez számomra. De kiderült, hogy még a levesnél is van feljebb! A sütőtökről nem vagyok hajlandó lemondani, vettem is egy hosszúkás óvári fajtát a piacon, lesz ami lesz alapon. Gyerekkoromban imádtam a sült tököt, gyakorlatilag édesség gyanánt került az asztalra, és bármennyit meg tudtam enni belőle. Egész fekete volt a cikkek széle, a belseje meg  krémes és mézédes. Azt persze másik fajtából sütötte nagyanyám, a fene se tudta akkor még, hogy tökből létezik úgy 150 féle. Ebből a hosszúkásból is valami sültet képzeltem el, de nem desszertet, hanem inkább fűszereset, ha már leves nem lehet belőle. A felét készítettem el fokhagymás vajjal és parmezánnal.

Hozzávalók 4 főre:

600 g (8 szelet) sütőtök 

2 gerezd fokhagyma

40 g vaj

2 ek olívaolaj

20 g parmezán

balzsamecet

provence-i fűszerkeverék

szárított chili

só, bors

nagyszemű tengeri só

A körethez:

50 g teljes kiörlésű kuszkusz

60 g (3 db) koktélparadicsom

60 g uborka

só, bors, citromlé

Bekapcsoljuk a sütőt 180 fokra. A tökből 8 egyforma, nagyjából másfél centi vastag szeletet vágunk, meghámozzuk. Alufóliával vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, a szeletek mindkét oldalát vékonyan bekenjük olívaolajjal. Sózzuk, megszórjuk frissen őrölt borssal, a fűszerkeverékkel és egy kevés chilipehellyel. A tököt nagyjából fél óra alatt puhára sütjük, akkor jó, ha barnulni kezd.

Amíg sül, elkészítjük a körethez a kuszkuszt, amit kétszeres mennyiségű forró vízzel öntünk fel, kis sót keverünk hozzá, majd lefedve állni hagyjuk 5 percig. Addig felkockázzuk a paradicsomot és az uborkát. Amikor a kuszkusz magába szívta a vizet, átkeverjük egy villával, kevés olívaolajat és citromlevet locsolunk rá és hozzákeverjük a paradicsomot meg az uborkát. Egy serpenyőben felhevítjük a vajat, átforgatjuk benne a kicsit megtört fokhagymagerezdeket, majd a tökszeleteket is hozzátesszük, és a fokhagymás vajjal locsolgatva két percig tovább sütjük. 

Tálaláskor a kuszkusz mellé teszünk két szelet tököt, zöldséghámozóval néhány parmezánforgácsot reszelünk rá, locsolunk rá egy keveset a fűszeres vajból, csepegtetünk mellé egy kis balzsamecetet és végül megszórjuk nagyszemű tengeri sóval. (Nálam most tintahaltintával színezett fekete só került a tányérra, hála az olaszhonban nyaraló barátnak.) Na az édesre sült tök, a fűszeres vaj, a savanykás balzsamecet, a csípős chili és a ropogós só olyat tud így együtt, hogy örömömben megettem még egy szeletet, pedig azt már nem lett volna szabad. 

Valahol a portugálok népszerű Caldo Verdéje és a magyarok kedvenc frankfurtija között helyezkedik el ez az igencsak tartalmas leves. A frankfurtival ki lehet kergetni a világból, úgyhogy megörültem, amikor kelrajongóként először találkoztam a portugál változattal. Gyors és isteni finom. Csak tele van főtt, pürésített krumplival, amit egy tollvonással kihúzott a menüből étrendem új alakítója, az inzulinrezisztencia. 

Azért úgy vagyok vele, hogy mégis inkább én alakítanám azt az étrendet, úgyhogy készítettem egy nagyon hasonló levest, krumpli helyett csicseriborsóval. Kétségtelenül más lett kicsit a végredmény, de így is nagyon finom, annyira, hogy érdemes egy jó nagy fazékkal főzni belőle. 

Hozzávalók 8 adagra:

1 kisebb fej kelkáposzta

1 doboz csicseriborsó konzerv (240 g)

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

180 g kolbász

só, bors, kömény

olívaolaj

Jó nagy fazekat érdemes választani ehhez a leveshez, mert a felszeletelt káposzta sok helyet foglal. Aztán persze főzés közben összemegy. Az olajon puhára pároljuk a hagymát és a fokhagymát, majd kicsit átsütjük rajta a kolbászt. A karikákat kiszedjük, a hagymás alaphoz öntjük a csicserit, kevés vízzel felengedjük, forralunk rajta egyet, majd krumplinyomóval kicsit megtörjük. (Az eredeti változatba nagyjából hat szem felkockázott krumplit főznek, amit pürésítenek, így jóval sűrűbb lesz a leves. Aki nem diétázik próbálja ki!)

Sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük egy kevés őrölt köménnyel. Amíg a hagymák párolódnak, a kelkáposztát négybe vágjuk, kivágjuk a torzsáját, majd vékonyra szeleteljük. Amikor elkészült az alap, hozzáadjuk a káposztát és a megsült kolbászkarikákat, felöntjük 2 liter vízzel. Forrás után 10-15 percig főzzük, amíg a kel megpuhul. Tálaláskor olívaolajat csepegtetünk rá, hacsak el nem felejtjük. Mert közben mindent mérni és jegyzetelni kell, hogy a végén pontos adatokkal szolgálhassuk a nagyérdeműt.

Van, hogy kicsit sűrűbbra vágyom, olyankor 1 kanál teljes kiőrlésű lisztből és 1 deci tejből habarást készítek bele.Sokat nem dob a CH értékén. mindenesetre habarás nélkül ilyenek a számok.

Végre hideg van, lehet forró, sűrű leveseken élni. Ezekből az egyik kedvencem ez az indiai ízhatású leves, ami már az élénk narancssárga színével is felvidít most, hogy kint épp esik, és minden arra emlékeztet, hogy pillanatokon belül reménytelenül szürkébe fordul a világ. Ebbe a szürkeségbe hoz némi fényt ez a leves, amit ha nagyképű akarnék lenni, indiainak neveznék. Így viszont maradok szerényen a vöröslencse levesnél.

Hozzávalók:

200 g vörölencse

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

2 kisebb répa

1 kispoharas joghurt

1 darabka gyömbér (kb 2 centis)

1 teáskanál currypor

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál római kömény 

2 teáskanál őrölt koriander

szárított chili

1 kisebb citrom héja és leve

olaj vagy tisztított vaj

A felkockázott hagymát a zsiradékon pirítani kezdjük, hozzáadjuk a lereszelt gyömbért, a felaprított fokhagymát és a fűszereket, kicsit tovább pirítjuk, majd beletesszük az alaposan átmosott vöröslencsét. Szerencsére nem kell áztatni, hamar megfő. Beletesszük a felkockázott répát is, ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal, chilivel, felengedjük vízzel és addig főzzük, amíg a répa megpuhul. Ekkorra a lencse is szétfő, amitől a leves jó sűrű lesz. Botmixerrel kicsit átkeverjük, de nem kell teljesen pürésíteni, akkor jó, ha a répák nagyjából egyben maradnak. Egy kevés levessel elkeverjük a joghurtot, majd  hozzáöntjük a fazék tartalmához. Citromlével savanyítunk még rajta ha kell, és kész is. Tálaláskor még mehet bele egy kanálnyi joghurt és friss korianderlevél annak, aki szereti. Én szerettem volna, de nem volt itthon. 

Most, hogy paradicsom is, padlizsán is van még dögivel a piacon, ideje elkészíteni ezt az igazi olaszos komfortkaját.  Nekem már csak azért is itt volt az ideje, mert anyukám épp nálam időzik, és ez az egyik kedvence. Ha megkérdezem, mit enne, szinte biztos, hogy ezt kéri. Esetleg sütőtöklevest, de arról majd máskor.

Ebben az ételben az az időspórolás, hogy egy főzéssel (és egy mosogatással) megvan a másnapi ebéd is, ami bedobozolva akár az irodába is vihető, csak meg ne egyék a kollégák. Az eredeti receptet sok éve találtam az egyik kedvenc főzős blogomban, és kicsit egyszerűsítve azóta is nagyon megy nálunk. 

Hozzávalók:

2 nagyobb padlizsán

1 doboz (500 ml) passata

1 tojás sárgája

2-3 gerezd fokhagyma

50 g parmezán jellegű sajt

teljes kiőrlésű morzsa

só, bors, babérlevél, oregano, bazsalikom

olívaolaj

500 g teljes kiőrlésű spagetti vagy más tészta

A padlizsánokat hosszában kettévágjuk, a húsukat mélyen bevagdossuk, megkenjük olívaolajjal és forró sütőben nagyjából fél óra alatt puhára sütjük.

Amikor kihűlt, kivájjuk a belsejüket, kinyomkodjuk a levét, majd belekeverjük a tojást, a sajtot és ízesítjük sóval, borssal, oregánóval. Annyi morzsát keverünk hozzá, hogy formázható, de ne túl lágy masszát kapjunk. Vizes kézzel gombócokat gyártunk belőle, ezeket kevés olívaolajon aranybarnára sütjük. A visszamaradt olajba öntjük a paradicsomszószt, amit fokhagymával, oregánóval, bazsalikommal, sóval, borssal, pici édesítővel 8-10 percig főzünk. Valamikor menet közben kifőzzük a tésztát, ennek levéből is mehet egy kicsi a szószba. A végén a tésztára teszünk két gombócot, meglocsoljuk paradicsomszósszal, megszórjuk parmezánnal, és miután befaltuk, nem szedünk még egyszer, pedig nagyon szeretnénk, csak hát ugye a diéta...

Az egyik legnehezebb dolog az összes diétában az édesség, szerintem. Folyton valamilyen kompromisszumot kell kötni, cukor nem játszik, fehér liszt nem játszik, tejcsoki, fehércsoki, lekvár - mind felejtős. Innen szép nyerni. Viszont amikor mégis talál az ember egy tuti receptet, akkor meg a féktelen zabálást nehéz megállni. Ebből a pihe-puha, szaftos túrós, gyümölcsös sütiből is legfeljebb egyet-kettőt tanácsos megenni egy átlagos ebéd után, ha az ember 160 grammos diétát tart. 

A recept a már többször hivatkozott cukormentes-diétás csoportból származik. Sokadjára sütöm, szóval üzembiztos, ribizlivel és meggyel is nagyon jó, és gondolom, a többi bogyósgyümölccsel is működik.

Hozzávalók:

500 g túró

6 tojás

300 g tejföl

100 g barnarizs-liszt

100 g vaj

édesítő (nálam 5 dkg eritrit és 2 cl stevia volt)

1 citrom héja

1 csomag sütőpor

150 g áfonya

vaníliakivonat

só

A tojásokat habosra keverjük a puha vajjal és az édesítővel, hozzáadjuk a tejfölt, a túrót, a reszelt citromhéjat, vaníliakivonatot és egy csipet sót. Végül beleforgatjuk a sütőporral elkevert lisztet. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe töltjük, megszórjuk a gyümölccsel, és 180 fokon 30 percig sütjük.

Langyosan és hidegen is nagyon finom, a barnarizs-liszt szemek miatt kicsit grízes hatású, szaftos süti. 

Az eredeti recept itt található.

A csőre töltött cukkini cseppet sem veszélyes, még a súlyunkra sem. Viszont nagyon finom. Ezúttal nem mondom azt, hogy 20 perc alatt kész, cserébe ez eleve négy adag, szóval megvan belőle a vacsora vagy a másnapi ebéd, plusz képződik egy adag darált húsos pörkölt, amit harmadnapra föl lehet támasztani akár simán főtt tésztával és tejföllel, akár egy hamis/magyaros bolognai raguként némi paradicsom hozzáadásával. Ehhez az ételhez érdemes nagyobb cukkiniket választani.

Hozzávalók:

2 nagyobb vagy 3 kisebb cukkini

500 g darált hús (nálam sertés)

100 g főtt basmati rizs

2 dl tejföl

60 g reszelt sajt

1  fej vöröshagyma

1 paprika

1 paradicsom

só, bors, pirospaprika

A körethez:

100 g köles

50 g kukoricakonzerv

kapor, só

A darált húsból pörköltet készítünk, ne engedjük fel túlságosan, maradjon jó sűrű a szaftja. Ha szép a cukkini héja, nem kell meghámozni sem, csak hosszában kettévágni és kivájni a belsejét. Egy tepsit kibélelünk alufóliával, vékonyan megkenjük oljjal, majd sorban rárakjuk a cukkinicsónakokat.  Az elkészült pörkölt felét félretesszük szebb napokra, a másik felébe belekeverjük a rizst és a tejfölt, beletöltjük a cukkinikbe. Öntünk alájuk egy pohár vizet, alufóliával letakarjuk a tepsit és 180 fokon addig sütjük, amíg a cukkinik megpuhulnak, ez nagyjából 20 perc, de sütője válogatja. Amikor kész, megszórjuk őket reszelt sajttal, és annyi időre visszatesszük amíg a sajt egy kis színt kap. Amíg sül, addig elkészítjük a köretet. A kölest jó alaposan átmossuk, háromszoros mennyiségű, vízben pici sóval és borssal ízesítve megfőzzük. Belekeverjük a kukoricát és megszórjuk kaporral. Ez a köret egyébként szerintem önálló ételként is megállja a helyét, de el tudom képzelni bármilyen tejszínes szószos étel mellé isA cukkini forrón és langyosan is isteni, tálaláskor érdemes egy kis tejfölel megkenni, ez a képről lemaradt.

Ezúttal nem számoltam szénhidrátot, de a basmati rizs a és a köles is jó választás a 160 grammos diéta követőinek. 

Legalábbis olyan, amit cukorbetegek is ehetnek. Sokféle alternatíva létezik természetesen, és többnyire mindenkinek megvan a jól bevált receptje, de hátha van, aki épp most keres újat a fehérlisztes, cukros palacsinta helyett.

Próbáltam teljes kiőrlésű lisztből, rosszul voltam tőle. Próbáltam zabpehelylisztből, nem rossz, de mégse az igazi. Igazi persze sose lesz, az igazi az volt, amit anyám sütött egy ősrégi palacsintasütőben, zsíron, természetesen. Úristen, hogy én azt mennyire imádtam, forrón, rögtön, ahogy a tányérra borította! Nem kellett bele nekem se lekvár, se kakaó, csak úgy, üresen. Szurkoltam, hogy szakadjon el, mert akkor az az enyém. Az is.

Na ilyen már sose lesz, de ez nem az anyukámon múlik, ő köszöni, jól van, de ő is cukros, meg az a régi palacsintasütű sincs már meg, és különben se sütünk cukorral palacsintát. 

A kedvenc csoportomban találtam ezt a receptet, és nagyon szeretem. Vallom, hogy egy dolgot többféleképpen is meg lehet jól csinálni, nincs egyetlen üdvözítő megoldás, és ez nemcsak a palacsintára igaz. Szóval ennél a receptnél az van, hogy nem azt érzed, hogy kompromisszummal töltött palacsintát eszel, hanem egy állati finom valamit, ami szinte ugyanolyan, mint az eredeti palacsinta, csak kicsit jobb. Mégpedig a vaj miatt.

Hozzávalók 8 db-hoz:

8 dkg barnarizs-liszt

2 tojás

3,5-4 dl tej

édesítő (kihagyható)

3-4 dkg vaj

só

A tojást a liszttel, egy kevés tejjel, csipet sóval, és az általunk használt édesítővel csomómentesre keverjük, apránként hozzáadjuk a többi tejet. Legalább 10 percig állni hagyjuk, ha nagyon besűrűsödne, kicsi vízzel hígítjuk. Közben felolvasztjuk a vajat, és nagyjából a felét hozzákeverjük a tésztához. A többi vajon egyenként kisütjük a palacsintákat. 

Tölthetjük mindazzal, amivel a palacsintát általában szoktuk, itt például cukormentes baracklekvárral. De természetesen ez is nagyon finom bármilyen sós töltelékkel vagy egyszerűen csak tejföllel megkenve. 

Mutatom, mi van ebédre (és vacsorára) akkor, ha se kedvem, se időm főzni. Ehetnék persze házon kívül, akár rendelhetnék is valamit, de többnyire nem teszem, mert csak akkor lehetek biztos abban, hogy mit ettem, ha én készítettem. Van, hogy akkor sem. Ebben a tarka tésztasalátában pontosan tudom, hogy mi volt, ráadásul annyi lett belőle, hogy egy dobozban még munkába is tudtam vinni belőle, és még így is maradt egy kicsi másnapra. 

Hozzávalók:

250 g durum- vagy teljes kiőrlésű tészta

2 db paradicsom

fél uborka

1 kisebb cukkini

10-15 szem fekete olajbogyó

1 doboz konzerv fehérbab (240 g)

provance-i fűszerkeverék 

1 kanál olívaolaj

Az öntethez:

50 ml olívaolaj

fél citrom leve

só

dijoni mustár

folyékony édesítő

A tésztát megfőzzük, kihűtjük. Közben a cukkinit zöldséghámozóval vékonyra szeleteljük, felkockázzuk az uborkát, a paradicsomot, apróra vágjuk az olajbogyót. Az öntet hozzávalóit egy kisméretű  csavaros üvegbe töltjük, majd alaposan összerázzuk. (Én egy régi tormás üveget használok erre a célra, a sókristályok rázáskor remekül szétcsapják az olajat, pár pillanat alatt krémes és egynemű lesz így az öntet.)

Felforrósítunk egy grillserpenyőt, vékonyan megkenjük olajjal, majd megsütjük a cukkiniszeleteket. Amíg hűlnek, a tésztához keverjük a felaprított zöldségeket, a lecsöpögetett és leöblített babot, majd az egészet összeverjük az öntettel, megszórjuk a fűszerkeverékkel és a sült cukkinivel tálaljuk.

Semmit nem von le a saláta élvezeti értékéből, ha kihagyjuk a cukkiniszalagok feltekerését, bár egy villa segítségével az is pillanatok alatt megvan. Ráadásul bármi mást is tehetünk rá, amit a hűtőben vagy a kamrában találunk. Jó, nem a baracklekvárra gondolok, de egy kis répa, mozzarella vagy tökmag, esteleg pár szelet kisütött bacon simán elfér rajta.

 A vadas az egyik kedvenc ételem, amit furcsa módon a napköziben szerettem meg, sőt, szerintem ott ettem ilyet először. Az elrághatatlan marhahús hidegen hagyott, a pikáns mártásért viszont teljesen odavoltam. Később többnyire vasárnap, esetleg hétfőn készült otthon vadas, húslevesben főtt zöldségekből, főtt vagy sült hússal. Régen marhából, ma már inkább csirkéből. Ezek egyformán vadak tudnak lenni, minden csak idomítás kérdése. Szelidíteni a mártást és a köretet kell azoknak, akik nem ehetik a megszokott karamellizált cukros, fehérlisztes mártást klasszikus zsemlegombóccal, esetleg szétfőtt makarónival, mint annak idején a menzán. Én nem tudok lemondani róla, úgyhogy főztem belőle egy IR-barát változatot. 

Sajnos a vadas nem egy szexi étel, ami a kinézetét illeti, és akkor még nagyon píszí voltam. Ne gyertek azzal, hogy minden hán  vadasban van sárgarépa! 

Az ízre megyünk rá, a vadas szelidítéséhez nem kell se ostor, se tüzes karika, csak teljes kiőrlésű liszt meg kenyér, némi édesítőszer és egy kis szerencse. A többi megy, mint a karikacsapás.

Hozzávalók:

kb 45 deka levesben főtt zöldség

4-5 dl húsleves

2-3 evőkanál teljes kiőrlésű liszt

1 kis doboz tejföl 

cukormentes mustár (pl. dijoni)

babérlevél

édesítőszer

1 kisebb citrom héja, leve

1 evőkanál étolaj

 Az eredeti vadas leírása így kezdődik: pirítsunk cukrot egy lábosban. Ne tegyük, inkább keressünk egy nekünk való receptet, mondjuk ezt.

 A leveszöldséget az olajon pirítani kezdjük, közben egy krumplinyomóval vagy villával összetörjük. Megszórjuk a liszttel, kicsit még sütjük, és mielőtt leégne, felöntjük a levessel. Babérlevéllel, reszelt citromhéjjal ízesítjük, ha kell, sózzuk. Miután forrt egyet, belekeverjük a tejfölt, a mustárt, citromlét, végül megadjuk neki a kegyelemdöfést a kedvenc édesítőnkkel. Aztán jöhet a sakkozás, még egy kis citrom, nem, inkább mustár, vagy mégis inkább egy kanálka tejföl, egészen addig, amíg felejthető lesz a teljes kiőrlésű liszt meg az édesítő. 

Az igazi kihívást a zsemlegombóc jelenti. Nem azért, mert az is csúnya. Van, aminek nem kell szépnek lennie, elég, ha finom. Ugye a klasszikus zsemlegombóc szikkadt zsemléből és fehérlisztes nokedlitésztából készül, ha az ember sokszor csinálta, tudja, milyen állagúnak kell lennie ahhoz, hogy összeálljon. A tk liszt viszont utálatos jószág, a tk kenyérről nem is beszélve. Másképp viselkednek, más az ízük, szóval ezeket is szelidíteni kell. 

Úgyhogy fogjuk a két napja vett, csomagolt teljes kiőrlésű kenyeret, konstatáljuk, hogy megint megpenészedett a maradék négy szelet, pedig pont annyi kellett volna. Mindegy, kibontjuk az új csomagot, puha, mint a babapopsi, sebaj, kicsit mepirítjuk. Ha megvan a szikkadt kenyér, kezdhetjük a gombócgyártást.

Hozzávalók :

15 deka szikkadt teljes kiőrlésű kenyér felkockázva

180 deka teljes kiőrlésű liszt

2 tojás

só, bors, petrezselyem.

kb 2 dl víz

A lisztből, a tojásból és a vízből nokedlitésztát készítünk, majd beleforgatjuk a kenyérkockákat. Ízesítjük sóval, borssal, petrezselyemmel. Két kanál segítségével gombócokat formázunk a tésztából, és forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Elmormolunk egy rövid imát, hogy ne főjenek szét. Amennyiben hatott az imádság, és egyben maradtak, 6-8 percig még hagyjuk főni a gombócokat. Szűrőkanállal kiszedjük, és örülünk, mert bár kicsit sötétebb, kicsit borzosabb, de a miénk, vagyis IR-barát.