A vadas az egyik kedvenc ételem, amit furcsa módon a napköziben szerettem meg, sőt, szerintem ott ettem ilyet először. Az elrághatatlan marhahús hidegen hagyott, a pikáns mártásért viszont teljesen odavoltam. Később többnyire vasárnap, esetleg hétfőn készült otthon vadas, húslevesben főtt zöldségekből, főtt vagy sült hússal. Régen marhából, ma már inkább csirkéből. Ezek egyformán vadak tudnak lenni, minden csak idomítás kérdése. Szelidíteni a mártást és a köretet kell azoknak, akik nem ehetik a megszokott karamellizált cukros, fehérlisztes mártást klasszikus zsemlegombóccal, esetleg szétfőtt makarónival, mint annak idején a menzán. Én nem tudok lemondani róla, úgyhogy főztem belőle egy IR-barát változatot. 

Sajnos a vadas nem egy szexi étel, ami a kinézetét illeti, és akkor még nagyon píszí voltam. Ne gyertek azzal, hogy minden hán  vadasban van sárgarépa! 

Az ízre megyünk rá, a vadas szelidítéséhez nem kell se ostor, se tüzes karika, csak teljes kiőrlésű liszt meg kenyér, némi édesítőszer és egy kis szerencse. A többi megy, mint a karikacsapás.

Hozzávalók:

kb 45 deka levesben főtt zöldség

4-5 dl húsleves

2-3 evőkanál teljes kiőrlésű liszt

1 kis doboz tejföl 

cukormentes mustár (pl. dijoni)

babérlevél

édesítőszer

1 kisebb citrom héja, leve

1 evőkanál étolaj

 Az eredeti vadas leírása így kezdődik: pirítsunk cukrot egy lábosban. Ne tegyük, inkább keressünk egy nekünk való receptet, mondjuk ezt.

 A leveszöldséget az olajon pirítani kezdjük, közben egy krumplinyomóval vagy villával összetörjük. Megszórjuk a liszttel, kicsit még sütjük, és mielőtt leégne, felöntjük a levessel. Babérlevéllel, reszelt citromhéjjal ízesítjük, ha kell, sózzuk. Miután forrt egyet, belekeverjük a tejfölt, a mustárt, citromlét, végül megadjuk neki a kegyelemdöfést a kedvenc édesítőnkkel. Aztán jöhet a sakkozás, még egy kis citrom, nem, inkább mustár, vagy mégis inkább egy kanálka tejföl, egészen addig, amíg felejthető lesz a teljes kiőrlésű liszt meg az édesítő. 

Az igazi kihívást a zsemlegombóc jelenti. Nem azért, mert az is csúnya. Van, aminek nem kell szépnek lennie, elég, ha finom. Ugye a klasszikus zsemlegombóc szikkadt zsemléből és fehérlisztes nokedlitésztából készül, ha az ember sokszor csinálta, tudja, milyen állagúnak kell lennie ahhoz, hogy összeálljon. A tk liszt viszont utálatos jószág, a tk kenyérről nem is beszélve. Másképp viselkednek, más az ízük, szóval ezeket is szelidíteni kell. 

Úgyhogy fogjuk a két napja vett, csomagolt teljes kiőrlésű kenyeret, konstatáljuk, hogy megint megpenészedett a maradék négy szelet, pedig pont annyi kellett volna. Mindegy, kibontjuk az új csomagot, puha, mint a babapopsi, sebaj, kicsit mepirítjuk. Ha megvan a szikkadt kenyér, kezdhetjük a gombócgyártást.

Hozzávalók :

15 deka szikkadt teljes kiőrlésű kenyér felkockázva

180 deka teljes kiőrlésű liszt

2 tojás

só, bors, petrezselyem.

kb 2 dl víz

A lisztből, a tojásból és a vízből nokedlitésztát készítünk, majd beleforgatjuk a kenyérkockákat. Ízesítjük sóval, borssal, petrezselyemmel. Két kanál segítségével gombócokat formázunk a tésztából, és forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Elmormolunk egy rövid imát, hogy ne főjenek szét. Amennyiben hatott az imádság, és egyben maradtak, 6-8 percig még hagyjuk főni a gombócokat. Szűrőkanállal kiszedjük, és örülünk, mert bár kicsit sötétebb, kicsit borzosabb, de a miénk, vagyis IR-barát.