Mióta az inzulinrezisztencia és én barátkozunk, több váratlan ajándékot is kaptam tőle. Az egyik ilyen a saláta. Nem mintha eddig nem ettem volna, de többnyire ugyanazt a 4-5 félét készítettem vagy csak simán nyakon öntöttem egy zacskó rukkolát befőttesüvegben összerázott olívaolajas-mustáros-citromos öntettel. Általában köret, néha valami hússal, tojással önálló vacsora lett belőle. Sosem volt hozzá túl nagy fantáziám, én még úgy nőttem fel, hogy a saláta az a cukros-ecetes lében tálalt primőr a tojásos nokedli mellé. Esetleg még a tejfölös uborkasaláta játszott, meg nagy ritkán a kaszinótojás franciasalátával, de az már igazán a gasztronómia csúcsa volt ott a 80-as évek vidéki lakótelepén. 

Most napjaim megmentője a saláta. Mindig van itthon valami zöldség, sokszor friss, zacskós spenót vagy rukkola, esetleg valamilyen mix is. Ami szinte soha nincs, az az idő. Viszont ha saláta van, minden van, recept se kell. Tudom, hogy ebédre, vacsorára mennyi szénhidrátot kell megennem. Azt elkészítem, lehet bulgur, kuszkusz, basmati rizs, quinoa, teljes kiőrlésű tészta vagy csak két szelet IR-eseknek való kenyér. A saláta és minden más zöldség meg egyéb hozzávaló, ami épp van itthon, mehet a tálba, mellé a szénhidrát, rá a kedvenc öntet és már meg is vagyunk. Még gondolkodni se kell, sőt, mosogatni is alig.

Ez itt most 2 adag babos tonhalsaláta 

Hozzávalók:

100 g madársaláta

100 g főtt kuszkusz

100 g koktélparadicsom

125 g fehérbab

50 g répa

50 g tonhal

só, olívaolaj, citrom, kapribogyó