Legalábbis olyan, amit cukorbetegek is ehetnek. Sokféle alternatíva létezik természetesen, és többnyire mindenkinek megvan a jól bevált receptje, de hátha van, aki épp most keres újat a fehérlisztes, cukros palacsinta helyett.

Próbáltam teljes kiőrlésű lisztből, rosszul voltam tőle. Próbáltam zabpehelylisztből, nem rossz, de mégse az igazi. Igazi persze sose lesz, az igazi az volt, amit anyám sütött egy ősrégi palacsintasütőben, zsíron, természetesen. Úristen, hogy én azt mennyire imádtam, forrón, rögtön, ahogy a tányérra borította! Nem kellett bele nekem se lekvár, se kakaó, csak úgy, üresen. Szurkoltam, hogy szakadjon el, mert akkor az az enyém. Az is.

Na ilyen már sose lesz, de ez nem az anyukámon múlik, ő köszöni, jól van, de ő is cukros, meg az a régi palacsintasütű sincs már meg, és különben se sütünk cukorral palacsintát. 

A kedvenc csoportomban találtam ezt a receptet, és nagyon szeretem. Vallom, hogy egy dolgot többféleképpen is meg lehet jól csinálni, nincs egyetlen üdvözítő megoldás, és ez nemcsak a palacsintára igaz. Szóval ennél a receptnél az van, hogy nem azt érzed, hogy kompromisszummal töltött palacsintát eszel, hanem egy állati finom valamit, ami szinte ugyanolyan, mint az eredeti palacsinta, csak kicsit jobb. Mégpedig a vaj miatt.

Hozzávalók 8 db-hoz:

8 dkg barnarizs-liszt

2 tojás

3,5-4 dl tej

édesítő (kihagyható)

3-4 dkg vaj

só

A tojást a liszttel, egy kevés tejjel, csipet sóval, és az általunk használt édesítővel csomómentesre keverjük, apránként hozzáadjuk a többi tejet. Legalább 10 percig állni hagyjuk, ha nagyon besűrűsödne, kicsi vízzel hígítjuk. Közben felolvasztjuk a vajat, és nagyjából a felét hozzákeverjük a tésztához. A többi vajon egyenként kisütjük a palacsintákat. 

Tölthetjük mindazzal, amivel a palacsintát általában szoktuk, itt például cukormentes baracklekvárral. De természetesen ez is nagyon finom bármilyen sós töltelékkel vagy egyszerűen csak tejföllel megkenve.