A kérdés joggal vetődik fel minden egyes nap, amikor hirtelen felindulásból összeütnénk valamit. Összeütni ugyanis csak azt lehet, ami van. Ahhoz meg, hogy legyen valami, néha mégiscsak be kell vásárolni. Némi önismerettel ez akár cédulátlanul is működhet, elég csak végiggondolni, hogy mit szoktunk enni általában, és ahhoz nagy vonalakban összeszedni a hozzávalókat. Ettől még simán előfordulhat, hogy elfogyott az olaj, de mivel nem írtuk föl, és amúgy meg általában nem isszuk magában, nem jut eszünkbe.

Engem nagyjából havonta, kéthavonta kap el a kotlósfrász az üres hűtő meg kamraszekrény láttán, ilyenkor hevenyészek valami bevásárlólistát, azt nyilván otthon felejtem (tudom, írjam a telefonomba, ok, boomer), úgyhogy kezdődhet a megszokott kerengés a boltban. Ezeket szoktam ötletszerűen betárazni:

Konzervekből tonhalat, szardíniát, csicseriborsót, lencsét, kukoricát, olajbogyót, kapribogyót, paradicsomból daraboltat és pürét is.

Köretnek valót, vagyis tésztát, rizst, bulgurt, kölest.

Mélyhűtött dolgokat, például spenótot, abból pürét és levelest is, gyalult tököt, borsót, zöldbabot, sóskát, édesburgonyát, bogyósgyümölcsöt.

Húsfélét ugyancsak a fagyasztóba, ez többnyire csirke, pulyka vagy valami sovány disznó. Virslit, bacont, ezek is jól bírják a jégen.

Tejtermékek közül olyat, ami eláll: vajat, parmezánt, egyéb sajtot. Túrót, tejfölt, joghurtot, főzőtejszínt.

Piacról tojást, hagymát, fokhagymát, répát, pár szem krumplit, citromot, házikolbászt, idényzöldséget, gyümölcsöt, kaprot, petrezselymet, gyömbért. Utóbbi háromból mindig kerül a fagyasztóba is. 

Amikor ezek nagyjából megvannak, egy ideig nagy baj nem érhet, legfeljebb akkor, ha kiderül, hogy basszus, már megint elfelejtettem az olajat, a sót vagy a lisztet.