Ez volt a mai reggeli, gondoltam, legyen ez a következő recept, amit megosztok, mert nálam viszonylag gyakran kerül terítékre. Ehhez például nem kell cédula, sőt. Maradékmentés történik, az erősen száradásnak indult kenyér, péksütemény egyik utolsó lehetősége ez a hasznosulásra. Nálam például mindig marad némi teljes kiőrlésű vagy más, a 160 grammos diétába beilleszthető kenyér, és mivel kenyeret nem dobunk ki, ilyenkor ki kell találni valamit. Több receptem is van erre a célra, de ez a leggyorsabb, és bármelyik napszakban bevethető.
A dolog úgy történik, hogy elővesszük a legkisebb serpenyőnket, az én esetemben ez egy 20 centiméter átmérőjű edényt jelent. Felolvasztunk benne egy deka vajat, közben a felszeletelt kenyeret kisebb darabokra vágjuk, hogy egymás mellett elférjenek a serpenyőben. A vajon viágosra pirítjuk mindkét oldalukat, közben 3 tojást elkeverünk kis tejjel/növényi tejjel és sóval. Ráöntjük a kenyérszeletekre, az se baj, ha nem kerül mindenhova tojás. Amikor megszilárdult és kicsit megpirult az alja, átfordítjuk, hogy a másik oldal is átsüljön. Izgalmas, ahogy a tojás nélkül maradt részek ropogóssá válnak a vajtól, a többi pedig finom szaftos, mint egy bundáskenyér.
Reggelire teával és zöldségekkel, ebédre vagy vacsorára parmezánnal és salátával ajánlom.
A 160 grammos diétát követőknek: ebben az adagban 70 gramm rozsos kenyér volt, amelynek szénhidráttartalma 29 gramm. A diéta követői reggelire 30 gramm lassan felszívódó szénhidrátot ehetnek, ez ebbe pont bele is fér. Ebédre vagy vacsorára több szénhidrát megengedett, de aki követi a diétát, az úgyis pontosan tudja.
