Az, hogy gyorsan akarunk ételt rakni az asztalra, alap. Nyilván megvan a helye és ideje a komótos, ráérős főzésnek is, mondjuk ha valamilyen ünnepi menüt készítünk, bár részemről az is inkább kapkodós szokott lenni. Mindenkinek - úgy értem, a főzősöknek - van a fejében néhány tuti recept, amit akkor kap elő, ha tényleg semmi, de semmi ötlete nincs. Nekem ilyen a tészta. Most, hogy oda kell figyelnem a szénhidrátra, és IR-esként a 160 grammos  diétát követem, a tészta kiválasztása a legfontosabb. Eddig durumtésztából főztem, és az jó is, de én csak hetente egyszer ehetem. Jöhet viszont  a teljes kiőrlésű lisztből készült tészta, amit hát, hogy is mondjam, meg kell szokni. Sötétebb, az íze is más. Persze akinek van ideje/tésztanyújtó gépe, meggyúrhatja a saját tésztáját a számára legmegfelelőbb lisztből vagy lisztkeverékből, ma már sokféle beszerezhető. Na én még itt nem tartok, ráadásul akkor az már nem húsz perc, úgyhogy betáraztam néhány csomag teljes kiőrlésű változatot, abból főzök ezt-azt, amikor gyors ebéd vagy vacsora kell. A három kedvenc tésztám pedig a következő:

Paradicsomos, bármivel turbózva

Hozzávalók:

250 g teljes kiőrlésű tészta

1 doboz (400 g) darabolt paradicsomkonzerv

1 közepes vöröshagyma 

1 gerezd fokhagyma

olívaolaj

szárított vagy friss oregánó, bazsalikom, chili

só, bors, babérlevél

kb 2 ek tejszín

parmezán

opcionálisan kapribogyó, olajbogyó, tonhal, szardínia, mozzarella

Mielőtt bármi történne, odateszem a vizet a tésztának. Amíg felforr, az olajon megpárolom a hagymát, hozzáadom a zúzott fokhagymát, majd mehet bele a paradicsom. Só, bors, ha szárított fűszert használok, akkor az is most kerül bele a babérlevéllel együtt, amit majd tálalás előtt persze nem árt kipiszkálni, mert ha vendég is eszik belőle, tuti, hogy ő lesz az, aki ráharap, és nem fog örülni. A szószt felengedem egy kicsit a tészta  főzővizével, párolom nagyjából 6-8 percig, majd mehet bele a bármi, amivel dúsítanánk, kivéve a mozzarellát, mert azt csak a legvégén adjuk hozzá, ha az lesz az extra feltét. Még 6-8 percig rotyogtatjuk kis lángon, hogy jól összefőjenek az ízek. Aki szeretné, tehet bele egy csipet cukrot vagy édesítőt, ez szelidít a paradicsom savasságán. Ugyanezt teszi a tejszín is. Lehet, hogy ez nem autentikus hozzávaló, én is csak az utóbbi években használom ehhez az ételhez, de mindenképp érdemes kipróbálni, mert krémesebb, selymesebb lesz tőle a mártás. 

Amikor kész, rászedjük a tésztára, mehet rá a parmezán, esetleg friss bazsalikomlevél, és kész is. 

A másik nagy kedvenc a spenótos-ricottás tészta. Ehhez kell:

250 g teljes kiőrlésű penne

25 dkg mirelit leveles spenót

250 g ricotta vagy rögös túró

1 gerezd fokhagyma

bacon kocka

parmezán

Ennek az ételnek van rövid és egy kicsit hosszabb változata, attól függően, hogy akarjuk-e/van-e időnk átsütni.

Mindenesetre itt is megfőzzük a tésztát, közben kisütjük a bacont, kiszedjük a zsírjából, azon megfuttatjuk a zúzott fokhagymát, majd megpároljuk a némileg kiolvadt spenótot. Sózzuk, borsozzuk. Ha megpuhult a spenót, belekeverjük a kifőtt tésztát, a túrót, ha túl sűrű, kis tejföllel vagy tésztalével lehet lazítani. Itt kell meghozni egy fontos döntést: sütni vagy nem sütni? Amikor nagyon éhes az ember, akkor ebben az állapotában kiszed egy jó nagy adagot a tányérjába, rászórja a szalonnát meg a parmezánt és azonnal megeszi.

De ha van még húsz perc, azt érdemes rászánni arra, hogy a tésztába keverjük a szalonnát, megszórjuk parmezánnal és betoljuk a sütőbe épp csak annyi időre, amíg a sajt és a tészta teteje is megpirul egy kicsit. 

A harmadik kedvenc a Carbonara, vagy ahogy az egyik nagyon kedves hozzátartozóm gyerekkora óta hívja, Anya-tészta.

 Hozzávalók:

 250 g teljes kiőrlésű tészta

100 g füstölt szalonna

1 kisdobozos tejföl 

3 tojás

50 g parmezán

Megfőzzük a tésztát, a vizéből félreteszünk egy bögrényit. Egy lábosban kisütjük a szalonnát, a zsírját összekeverjük a tejföllel, majd mehet hozzá a tojás és a reszelt parmezán fele. A leszűrt tésztát a szalonnazsíros lábosba szedjük, ráöntjük a tojásos keveréket és egy kicsit átmelegítjük, épp csak annyira, hogy krémes maradjon, de ne legyen rántotta a tojásból. Ha kell, öntünk hozzá a tészta főzővizéből is. A sült szalonnakockákkal és parmezánnal tálaljuk.