A cédulások olyanok, mint néha én. Amilyen lenni szeretnék. Aki pontosan tudja, mit fog enni holnap. Igen, vacsorára is. Sőt holnapután reggelire is. És ezt akár egy egész hétre tudja előre. És mivel tudja, felírja egy cetlire a hozzávalókat, mert az ő feje se káptalan. Van, akinek a fejében eleve ott van a cédula, leírnia sem kell, eskü, ismerek ilyet, többet is.

Vannak aztán a félcédulások (én), akik néha leírják, de többnyire nem. És amikor többnyire van, akkor forgolódnak hülyén a boltban, mint Vincent Vega a gif-en, és fogalmuk sincs, mit tegyenek a kosárba. Hogy mit főzzenek.

Onnan ismerni meg ezt a fajtát, hogy folyton útban van. Jönnek a cédulások, tolnák a kocsit a tejespulthoz, mert fel van írva, hogy túró, tejföl, de ott téblábol egy ilyen cédulátlan, és az istennek se lehet kikerülni, mert a másik oldalon is kóvályog egy. 

Na ezt untam meg, hogy állandóan engem kelljen kerülgetni. Azt gondoltam, összegyűjtöm, mit főztem éppen, és ha nagyon nincs ötletem, csak visszalapozok pár hetet, és már meg is van. A dolog annyival bonyolódott, hogy időközben kiderült, hogy IGT-s lettem, ami majdnem olyan, mint a félcédulás, félúton van az inzulinrezisztencia és a cukorbetegség között. Mondjuk azt, hogy félcukros. Egy kedves sorstárs cukorbájosnak nevezi magát, kár, hogy nem nekem jutott eszembe. 

Szóval jaj, mit főzzek, hogy gyors is legyen meg finom is, meg még a diétába is beleférjen? Ebben próbálok segíteni magamnak, meg ha érdekel, akkor neked is.